A Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) kialakulása 19. századi gazdasági és társadalmi változások szerves folyamata volt, melyben a korai segélyegyletek és a nemzetközi munkásmozgalom hatása egyaránt döntő szerepet játszott. Az 1850-es évektől az 1860-as évek önsegélyező egyesületei és a Párizsi Kommün hírének terjedése előkészítette az 1868-as Buda-Pesti Munkásegylet és az Általános Munkásegylet létrejöttét, amelyek a későbbi Magyar Általános Munkáspárt (MÁMP) alapjává váltak. Az 1880-as évek konszolidációja után 1890. december 7-én hivatalosan is megalakult az MSZDP, amely a Népszava megindításával és a Szocialista Internacionálé kapcsolataival gyorsan tömegmozgalommá nőtte ki magát. 

1850–1867: Előzmények és korai segélyegyletek

A kiegyezést megelőző korszakban Magyarországon a kisebb kézműipari segélyegyletek és a nyomdászszakszervezetek kezdték meg a rendszerszintű munkásvédelmet, például az 1861-es nyomdászsegélyegylet megjelenésével. A vidéki jobbágyok és napszámosok tömeges városba vándorlása az ipari munkaerő-piacon új társadalmi feszültségeket okozott, ahol a magas munkanélküliség és a szegénység volt az uralkodó állapot. A Párizsi Kommün hírének hazai terjedése 1871 előtt már erősítette a nemzetközi munkásmozgalom eszméinek vonzerejét, hozzájárulva a radikálisabb szerveződések megszületéséhez.

1868–1880: Az önsegélyező mozgalom és az első szocialista szervezetek

1868 januárjában Budapesten megalakult az önsegélyező elvű Buda-Pesti Munkásegylet, melynek első ideiglenes bizottságát 12 egyesület képviselői alkották. Február 9-én a lassalleánusok vezetésével létrejött az Általános Munkásegylet, az első magyarországi szocialista szervezet, amely a nemzetközi I. Internacionálé tanait követte. A két egylet között gyorsan szövetség alakult ki, és 1871 tavaszán egyesülve közel tízezer tagot számláló országos szervezetté váltak.

1880–1890: A Magyar Általános Munkáspárt és a modern szociáldemokrácia előfutára

1880-ban Frankel Leó és Külföldi Viktor vezetésével jött létre a Magyar Általános Munkáspárt (MÁMP), amely politikai tömörülésként lépett fel, de hivatalosan nem használhatta a „szociáldemokrata” elnevezést a hatósági tiltás miatt. A MÁMP kezdeményezte a munkásbiztosítás bevezetését és a munkakörülmények javítását, ugyanakkor már ekkor komoly belső viták bontakoztak ki a mérsékelt és a radikális irányzatok között. Pál Gábor Engelmann 1884-től a párt baloldali szárnyának vezetőjeként dolgozott, s személye kulcsfontosságú volt az 1890-es megalakulás előkészítésében.

1890–1914: Az MSZDP megalakulása és tömegmozgalommá válása

Az MSZDP-t 1890. december 7-én alapították meg Budapesten mintegy 300 küldött részvételével, elfogadva a párt alapszabályait és programját. A párt indulásakor azonnal elindította napilapját, a Népszavát, melynek élén Silberberg Ignác és később más szerkesztők álltak, így adott kommunikációs csatornát a munkásmozgalomnak. Az 1905-ös általános választásokon az MSZDP 17 mandátumot szerzett a parlamentben, ezzel belépve a korszellem fő politikai játékterébe. A következő években a párt szakszervezeti integrációt kezdeményezett, és nemzetközi internacionálé-kapcsolatait erősítve készült fel az egyre feszültebb európai helyzetre.

1914–1918: A háborús évek és belső válságok:

Az első világháború kitörésekor az MSZDP belső vitába került, hogy támogassa-e a Habsburg-dinasztia háborús költségvetését vagy ragaszkodjon a nemzetközi szolidaritás elvéhez. A konzervatívabb vezetés hajlott a háborús együttműködésre, míg a baloldali frakció Károlyi Mihály irányítása alatt a békekötés mellett érvelt. Az 1917-es orosz forradalmi események új lendületet adtak a radikális beállítottságú tagoknak, akik a szociáldemokráciától a kommunista ideák felé kezdtek elmozdulni. Az 1918 októberi forradalom küszöbén a párton belüli törésvonalak elmélyültek, ami hozzájárult a Károlyi Mihály vezette Magyar Nemzeti Tanács és a későbbi Tanácsköztársaság megalakulásához.

Az MSZDP szerepe az őszirózsás forradalomban

Az MSZDP 1918 októberében aktívan részt vett a forradalmi eseményekben, és a Károlyi Mihály vezette Nemzeti Tanács egyik alapító tagja volt. A párt célja a demokratikus átalakulás, a munkásjogok megerősítése és a szociális reformok bevezetése volt. A forradalom során az MSZDP támogatásával alakult meg a Károlyi-kormány, amely ígéretet tett a választójog kiterjesztésére, a földreformra és a sajtószabadság biztosítására.

A kommunisták térnyerése és az MSZDP háttérbe szorulása

Azonban a politikai instabilitás és a gazdasági nehézségek közepette a kommunisták, élükön Kun Bélával, egyre nagyobb befolyásra tettek szert. A Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) radikálisabb programot hirdetett, amely vonzóbbnak bizonyult a háború sújtotta társadalom egyes rétegei számára. Az MSZDP vezetése megosztott volt abban a kérdésben, hogy milyen mértékben működjenek együtt a kommunistákkal.

1919 márciusában, a Vix-jegyzék következtében kialakult válságos helyzetben az MSZDP és a KMP egyesült, létrehozva a Magyarországi Szocialista Pártot. Ez a lépés azonban gyakorlatilag a kommunisták hatalomátvételét jelentette, mivel az új pártban a kommunisták domináltak, és hamarosan kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Az MSZDP vezetőinek egy része, mint például Kéthly Anna, ellenezte ezt az irányváltást, és később is kritikusan viszonyult a kommunista diktatúrához.

1920–1939: Bethlen–Peyer-paktum és korlátozott működés

A Horthy-rendszer alatt az MSZDP a Bethlen–Peyer-paktum révén legalizálta működését, de szigorú korlátozások között. A párt reformista irányba mozdult el, és a szakszervezeti mozgalomra koncentrált. A harmincas években a párt befolyása csökkent, és a szélsőjobboldali erők erősödésével szemben korlátozottan tudott fellépni.

A baloldalt és a munkásságot az 1920-as illetve 30-as években, az 1921-es Bethlen-Peyer paktum után egyedüli legitim parlamenti pártként a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) képviselte. SZDP (a párt nevét 1939-ben változtatták meg)

Az ország 1944. március 19-én bekövetkezett német megszállása után az SZDP illegalitásba kényszerült.

1945–1948: Koalíciós kormányzás és a kommunista fúzió

A második világháború után az (M)SZDP részt vett a koalíciós kormányokban, de a Magyar Kommunista Párt fokozatosan átvette az irányítást. A „szalámitaktika” révén a kommunisták leszorították az MSZDP-t, és 1948-ban a párt kénytelen volt egyesülni a kommunistákkal, létrehozva a Magyar Dolgozók Pártját. Ezzel az MSZDP elvesztette önállóságát, és a kommunista diktatúra részévé vált.

1956: Rövid újjáéledés és leverés

Az 1956-os forradalom idején az (M)SZDP Kéthly Anna vezetésével újra megalakult, és a demokratikus szocializmus eszméjét próbálta képviselni. Azonban a forradalom leverése után a pártot ismét betiltották, és vezetőit üldözték.