A cikk szerint a jövő évi önkormányzati és európai parlamenti választásokon az ellenzék jelenlegi állapota miatt minimális az esély a sikerre. Az ellenzéki pártok szétszakadoztak, hitelességük megkopott, és nem látható olyan erő, amely képes lenne egységbe kovácsolni őket vagy komoly alternatívát nyújtani a kormánypárttal szemben.
A szerző kiemeli, hogy akár külön indulnak a pártok, akár együtt, érdemi áttörés nem várható. Az MSZP, LMP és Párbeszéd mára elveszítették a parlamentbe jutás reális esélyét, míg a Jobbik széteséséből több, gyenge teljesítményű utódpárt is létrejött. A DK és a Momentum sem kínál valódi kitörési lehetőséget: hiába érhetnek el akár 10–15%-ot az EP-választáson, ez nem jelent társadalmi támogatottságot egy kormányváltáshoz.
A cikk hangsúlyozza, hogy ma Magyarországon a liberális pártok összesen sem képesek a szavazók kis részénél többet megszólítani, míg egy erős szociáldemokrata alternatíva akár a társadalom harmadát is megnyerhetné – csakhogy ilyen politikai erő jelenleg nem létezik. Emiatt a választók gyakran kényszerből szavaznak a DK-ra vagy a Momentumra, nem meggyőződésből.
A szerző szerint a választók döntéseit az EP- és önkormányzati választásokon nem a nagy országos ügyek, hanem a helyi érdekek és az uniós támogatások körüli politikai helyzet határozza meg. A kormánypárt előnye továbbra is jelentős, mert saját táborát képes mozgósítani, az ellenzék viszont passzív és szervezetlen.
A cikk egyetlen reménysugarat lát: ha a választók felismerik, hogy saját aktív részvételük nélkül nincs változás. Szerinte csak akkor van esély bármilyen ellenzéki előrelépésre, ha az emberek nem csupán szavazóként, hanem résztvevőként kapcsolódnak be a politikába, például szociáldemokrata mozgalmakhoz csatlakozva. Enélkül a jelenlegi ellenzék továbbra is tehetetlen marad, és újra „nekifut az üvegajtónak”, azaz stratégiai hibákba sétál bele.